2016. január 16., szombat

Színház - Tápiószőlősön - Saját előadókkal

Kedves Olvasó!

BÚÉK 2016! Egyébként csönd van, a blogon is.
Háttérben viszont élnek még aktív emberek a faluban, nem kevesen. (Jó ezt hallani!)
Lelkes fiatal és idős amatőrök összepróbáltak és színészkedésre adták fejüket.
Hogy mit sikerült "kisütni", ezt mutatják meg a nagyérdemű közönségnek 1 héten belül.
Részletek a lentebb is csatolt plakáton.
Várnak mindenkit szeretettel, bátorításul is a folytatás érdekében.


BJ

2014. november 27., csütörtök

Kovács Linda Trió Tápiószőlősön

Még kettőt alszunk és indul a 9. Tápiószőlősi Adventi Sokadalom.
Az egész napos kézműveskedés mellett számos gyerekprogram várja a helyszínre látogató családokat. De lesznek szép adventi, karácsonyi ajándékok, nagyszerű helyi, környékbéli termelők, alkotók. Senki sem fog unatkozni.
A napot a hagyományainkhoz híven elmélkedő kulturális blokkal zárjuk:
- Koroknai László fotókiállításának hivatalos megnyitójával kezdünk 16:50-kor
- Ünnepélyesen meggyújtjuk az adventi koszorú első gyertyáját 16:55-kor
- Kovács Linda és formációja kellemes dallamokkal örvendezteti meg a közönséget du 17:00-tól.




Íme egy kis ízelítő róluk, ahogyan ők fogalmaztak:
"A Kovács Linda Trió mind három tagja a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz tanszakán szerezték diplomájukat.
Valamennyien nívós hazai jazz produkciók szereplői, gyakori vendégei fesztiváloknak és kluboknak egyaránt. Ez alkalommal ismertebb örökzöldek és karácsonyi dalok szólalnak meg finom, intim jazz köntösbe bújtatva."




A Trió már nagyon izgul, készül, várja, hogy színre léphessen Szőlősön.
BJ

2014. november 26., szerda

Koroknai László - Promó - facebook interjú

Kedves Olvasók és szombati látogatók!

Lázasan készülődünk a szombaton tartandó Adventi Sokadalomra.
Az eseményt kicsit megreklámozva igyekszünk bemutatni a hátralévő pár napban a sokadalom résztvevőinek néhány kulcsemberét.

Villáminterjú következik Koroknai László ceglédi fotográfussal, kinek "Ahogy én látom" című kiállítása nov. 29-től, szombattól lesz látható a tápiószőlősi Faluházban.

1. Miért a fotózás és miért nem mondjuk az ejtőernyőzés?
Mindig szerettem azokat a tevékenységeket ahol alkothatok, és valami maradandót hozhatok létre. Az első gépem egy utazás során vásároltam, hogy megörökíthessem a látottakat. Nagyon megtetszett ez a dolog és próbáltam egyre tudatosabban csinálni.

2. Első emlék, amikor komolyan kezdted venni a fotógéped manuális beállításait :)

Amikor legelőször mindent tudatosan állítottam be az egy naplemente fotózásakor történt.

3. Kedvenc képed

Sok kedvencem van. Minden kép egy rész belőlem.
Ami most hirtelen eszembe jut az a Borban a világ c. kép.



4. Egyéb hobby-d

Egyéb hobbym a motorozás. Sokszor összekötöm a fényképezéssel :)

5. Egy humoros emlék valamelyik portré-fotózás alkalmával

Huhh, minden fotózás jókedvűen zajlik. A csapat akikkel dolgozom összeszokott, és jól megértjük egymást.

6. Kedvenc témaköröd

Kedvenc témám az emberek és a természet. Szeretem, ha egy fotó mély tartalommal töltődik meg. Fontosnak tartom az érzelmek megjelenését a képeken. A természetet meg azért, mert gyönyörű és változatos.



7. Mit érdemes "átvinni" a (sok) néző számára egy portré készítésekor - mi a (jó) kód?

Egy jó portré attól igazi, ha visszaadja a modell személyiségét. Fontos a megfelelő környezet amibe a modellt helyezzük. Tapasztalatom szerint a legjobb képek akkor készülnek, ha a modell nem számít arra, hogy épp akkor nyomjuk meg a gombot..

8. Eddigi legjobb szakmai eredményeid, kiállításaid

Az albertirsai fotókör tagjaként sok pályázaton indultam a képeimmel. Legnagyobb sikerem az előbb említett Borban a világ c. képem, ami kijutott egy Norvég kiállításra is.

9. Kivel, miről, hol készítenél képet, avagy mi leszel, ha nagy leszel?

Bárkiről szívesen készítek képet. Egyszerűen élvezem a fotózást, és feltöltődök tőle!
Ha nagy leszek, az emberek, a divat fotózása irányában szeretnék tovább haladni.



A kiállítás hivatalos megnyitójára várhatóan du. 16:50-kor kerül sor a tápiószőlősi Faluházban.
Hangulattól és felfűtöttségtől függően a kiállítást ünnepélyesen megnyitja Baán Katalin ceglédi fotóművész.
Aki nem jutna el a megnyitóval egybekötött adventi napra, megtekintheti december folyamán a helyi könyvtári nyitvatartási rend szerint.

BJ

2014. november 24., hétfő

Adventi Sokadalom - 2014

Kedves Olvasó!

Beérni látszik a 2005-ös startup. A babából gyermek, lassan kamasz lesz.
Többedik alkalommal gyűlünk össze 2014 nov. 29-én a tápiószőlősi Faluházba, hogy az adventi időszakot együtt készíthessük elő.
Az ősz utolsó napjait éljük. Rövidebbek a nappalok, hosszabbak az éjszakák. Az emberek az esti lámpafénynél olvasnak, tévéznek vagy álmodoznak.
Az elmagányosodást megelőzve várunk mindenkit szeretettel, kicsit-nagyot egyaránt a szombati kulturális eseményre, az Adventi Sokadalomba.
Helyi és környékbéli települések kézművesei mutatják be mesterségük fortélyait. A bátrabbak eltanulhatják a különböző mintákat, saját maguk készíthetnek karácsonyi ajándékot, amelyeket magukkal is vihetnek.
Akik ilyen kézműves terméket szeretnének Mikulásra, Karácsonyra, be is szerezhetik azokat a rendezvény alkalmával.
Délután egy közeli fotográfus, Koroknai László kiállításának megnyitójára várunk mindenkit szeretettel.
Ezt követően közösen meggyújtjuk az első adventi gyertyát.
A napot a budapesti Kovács Linda trió koncertje zárja. Felcsendülnek igazi remek jazz- és karácsonyi dalok akusztikus, csengő, élő előadásban.

Várunk mindenkit szeretettel!

- A szervezők -

2014. október 25., szombat

Három évig érlelt

Kedves Olvasó!

Három éve, október elején készítettem egy cikket egy tápiószőlősi, számomra kedves eseményről.
A láz nagy volt, a cikk hosszú, a szereplői aranyosak - de érnie kellett még a tartalomnak.
Pár nap van hátra októberből. Úgy éreztem, publikálni kell. Így hát előszedtem, átolvastam, feltöltöttem, megosztom.
Legyen ez egy békés olvasmány 2014 októberének utolsó hétvégéjére.

(Vágatlanul, ahogyan 2011-ben ez elkészült)
- Beszámoló egy tápiószőlősi aranylakodalomról -

Aranylakodalom Tápiószőlősön

Falun születtem, városi „jövőt” javasolt nekem a rendszer. Tanultam, szórakoztam, élveztem a városi fergeteget, mégis időnként visszatértem gyökereimhez.
Tanulmányaim végeztével munkám visszavezetett vidékre, és bár elsőre nehéz volt elkezdenem a nagybetűs Életet, gyerekkorom emlékeit felidézve újból elkezdtem falun élni. Fel kellett ismernem, rengeteg értéket lehet itt még találni, és lassan hivatásszerűen elkezdtem dokumentálni álló-, mozgóképek segítségével, világhálós napló formájában azokat, mert fontosnak tartom a jelen, a jövő generációjának átadni, vagy legalább konzerválni.
Egy Pest megyei településre hozott a munkám, amely önállóként nem idősebb 65 évnél. És ilyen „fiatal faluként” igencsak érdekes a jelenkori emberek öntudata, „lokálpatriotizmusa”. Kezdetben azt hittem, ez az „általános”, ezt kell megszokni, ebbe kell asszimilálódni.
Véletlen belekerültem a helyi Nyugdíjas Klubba, akikkel való közös munkánk során teljesen megváltozott a korábbi „általános” benyomás. Sokat énekeltünk, jártuk a megyét, nyugdíjas találkozókon léptünk fel, majd hét éves közös munka után egy különös megtiszteltetés ért: felkért két idős klubos, énekkaros néni, segítsek, legyek vőfélyük az Aranylakodalmukon.
Voltam már vőfély, többször, de ilyen felkérést még nem kaptam, így a meglepődöttségtől, ijedtségtől hirtelenjében igent mondtam rá.
Néztem a határidőnaplóm, van még három hét, és bár az előkészületek rendjén zajlanak, mit keresek én krisztusi korom ellenére egy aranylakodalom vőfélyeként, a több mint száz ember színe előtt?

Majd eldöntöttem: amennyire példaként türelemmel, kitartással, betegséget nem ismerve eljárnak heti rendszerességgel a nyugdíjas klub énekesei próbára, hétvégeken fellépésekre, olyan szeretettel igyekszem én is hozzáállni az énekkarvezetőből vőféllyé való előléptetésemhez.
Eljött a Nagy Nap, 2011. október 1-e. A klub tagjai, ismerősök, barátok utolsókat igazították a díszterítékeken, az üstben főtt a finom leves, a sütőben sültek a húsok, a Faluház készen állt az ünnepre. 
Délre érkeztek az ünnepeltek, Bezzeg András bácsi és Panni néni, Sáfrány József bácsi és Margit néni. Mindketten aktív tagjai a nyugdíjas klubnak, ezen a napon viszont mindenki az ő szolgálatukra volt.



Hamarosan érkeztek ünnepi öltözékben az ünnepeltek gyerekei, saját családjaikkal, dédunokával, további rokonokkal, kedves ismerősökkel egyetemben. A Faluház nagyterme rövidesen megtelt és a díszes terítés, a sok virág, a pompás megjelenés közepette úrrá lett az a feszültség, az a kellemes izgalom, amely valósággal megemeli az emberi lelket még legalább fél méterrel a felszíntől.
A személyes üdvözlések, helyfoglalások után elkezdődött az igazi hagyományos értelemben vett vőfélyi munka: verssel, szöveggel, rigmusokkal elindult a Nagy Ünnep, az igazi Aranylakodalom!
A Nyugdíjas Klub énekkara külön az aranylakodalmasoknak összeállított dalcsokrot adott elő, az ünnepeltek gyerekei köszönőlevél formájában fejezték ki hálájukat szüleik felé.
Az örömkönnyek mindenki szemében megjelentek, a meghatottság kellemes csendet szült a teremben.


A katolikus plébános ünnepi ruhájában ismételten a megjelent vendégkoszorú színe elé szólította a két ünneplő házaspárt és egy gyönyörű prédikációt követően mintegy házassági fogadalom megújítása keretében, újból megáldotta a két példaértékű párt, mint ötven évvel ezelőtt az akkori Reszler atya tette.
Eme magasztos pillanatok után nem maradhattak ki a humoros köszöntők, a mindenféle „földi jóval” telepakolt ajándék-kosarak, a meglepetés fényképalbumok, és a szebbnél-szebb jókívánságok sem.

Ádám bácsi, az ünnepelt korosztály társzenésze húzta a kedvenc nótákat, és amint az első fogás (nem nyafogás) tálalásra készen állt, vőfélyként egy hagyományos vers kíséretében feltálaltuk a nyugdíjas klub tagjaival azt az első fogást, melynek párja nincs az egész Pest megyében!
Jó sok tyúkhúsból, édes répából, friss krumpliból, zellerből, káposztából főtt a húsleves, orsótésztával lett koronázva, a vendégkoszorú csak úgy kérte a repetát a felszolgálóktól.
És ha már a finom leves elfogyasztatott, nem maradhatott el még egy pohárköszöntő, amelynek „előfutára” megvolt már még az asztalülés elkezdése előtt. Természetesen, leves után sokkal jobban esett mindenkinek még egy jó pohár bort meginni, amit adott a jó szőlő, nem véletlen volt az egész eseménynek helyszíne Tápiószőlős.
Ha már a csontokról elfogyott a hús, a levesestálak kiürültek, vers kíséretében jöhetett a finom sült, krumpli, savanyúság, 98%ban mind a falu terméseként. Jól esett mindenkinek, és egyre jobban kezdett viszketni a vendégkoszorú talpa, hisz addig csak ettek, ittak, de még nem mulattak.
Nosza, Ádám bátyám sem volt rest, gyorsan megkóstolta azt a sok jó étket, amit rajta kívül mindenki nyugodtan szépen sorjában nem csak megízlelt, hanem meg is evett. Szóval Ádám bácsi belecsapott egy jó ropogós dalcsokorba, és az ünnepelt aranylakodalmas párok elkezdték a táncot. No de ezt várta már a vendégsereg, és ihaj-csuhaj, elkezdődött a nagy mulatság. Tapsoltak a kezek, forogtak a testek, járták a lábak a jobbnál jobb táncokat, és szép lassan elérkezett az idő a nagy meglepetésre, amikor mindkét család részéről a „gyerekek” és az ünnepeltek legkedvesebb ismerősei igazi ünnepi tortákkal lepték meg az eseményt.

Jelképekkel tűzdelt volt az egyik, több ízű és emeletes a másik. Mindenki kapott mindenikből, és az öröm közös volt.
A meghatódottságtól az ünnepeltek örömkönnyeket hullatva nem győzték köszönni mindenkinek, aki csak megjelent.
A buli éjfél után jóval ért véget, akkor is csak azért, mert már annyira fáradt volt mindenki, hogy a lábak nem engedelmeskedtek a táncba hívásnak.
Felejthetetlen élmény volt mindenkinek, ünnepelteknek, hozzátartozóiknak, magamnak egyaránt.
Mindez egy „mesebeli” ideális lakadárénak hangozhat a kedves olvasónak, és valójában annyira könnyedén, gördülékenyen ment minden, ahogyan az leíratott.
És valószínű, ötven év után a „visszaemlékezés” kockái is pont ilyen gördülékenyen pörögnek le a képzeletbeli vetítővásznon.
Valójában nem volt ennyire könnyű, és ma sem az. Mégis, amit eddig írtam és még következik, példaként szolgálhat mindenki számára.
Két héttel az Aranylakodalom után úgy éreztem, érdemes hírt adni eme nagyszerű eseményről, tudja meg akár az egész ország, hogy ebben a faluban vannak értékes emberek, értékes erények. Ezek az emberek nem a képernyőkön mutogatott hírességek, de nagyszerű példaképek.


            Bezzeg András és Bába Anna (mindenki által Panni néniként ismert) 1961. október 7-én kötöttek házasságot katolikus szertartás szerint. Az akkori hagyományokhoz híven külön-külön ünnepeltek, un. sátoros lagzit tartottak. Itt is, ott is közel száz-száz személy mulatott, a talpalávalót falubéli zenészek húzták. Szokás szerint tárgyi ajándékokat kapott az ifjú pár, amelyek egy új házvezetésben, családi életben nélkülözhetetlenek voltak akár az első naptól kezdve. Így kaptak tányért, bögrét, tálat, paplant, szőnyeget, és ha még bírták szusszal, egy kis kezdő tőkét is összetáncolt a menyasszony a menyasszonytáncból.
A valódi házas élet nem kacsalábon forgó várban indult, de hat év fokozatos rákészülés után megvették első saját házukat, majd rá öt évre felépítették azt a családi házat, amely a továbbiakban három gyereküknek meleg otthont adott. A két fiú, egy lány gyerekeik után hét unoka és nemrégiben egy dédunoka is született.
A dolgos, aktív, örömben és bánatban együtt töltött évtizedek után még az elbeszélgetés napján is szavak nélkül van András bácsi és Panni néni, annyira jól érezték magukat az Aranylakodalom alkalmával. Az énekkart láthatta Panni néni végre szemből énekelni (maga is kórustag), a köszöntő szavak, Attila atya teljes ünnepi díszben való megjelenése, a gyerekeik köszönő beszéde mind-mind feledhetetlenné teszik számukra ama október elsejét.
Mindenkinek azt üzenik, kitartás háromszorosan is! Egyetértés, egymás munkájának megbecsülése nélkül nem lehet a családot összetartani. Velük együtt lenni viszont az élet legnagyobb értéke!


            Sáfrány Józsi bácsi, Nagy Margit 1961. november 4-én kötöttek házasságot a helyi katolikus templomban. Szintén a helyi akkori hagyományoknak megfelelően külön-külön ünnepeltek. A sátoros lagziban 70-70 személy körül lehettek. Ekkor kapták meg ajándékként első közös tányérjaikat, bögréiket, vizeskannát, egyéb használati tárgyakat. Majd a „pénzért táncol a menyasszony” vőfélyi elkiáltás után egy kis „útravaló” is összetáncoltatott a menyasszonyi táncban.
Közös életük első évét Józsi bácsi szüleinél lakva töltötték, majd a házasságuk második évében kezdték el saját vályogházukat építeni.
1993-ban egy újabb téglaházba költöztek, ennek közelében építettek később a lányuknak is házat, akitől négy unoka származik. Józsi bácsiék fia, második gyerekként a szomszédfaluba nősült, egyben két unokával ajándékozta meg szüleit.
A mai napig aktív életet élő házaspár életében nagy ajándéknak számított az aranylakodalmuk megünneplésének lehetősége. Bár szokás a megyében regionálisan a nyugdíjas klubok aranylakodalmasainak együttes ünneplése valamely választott településen, idén a két ünnepelt család úgy döntött, személyesebb, meghittebb körülmények közt tudnának ünnepelni rokonaikkal, klubtársaikkal egyetemben. Ez ténylegesen meg is valósult, és bár nem sokszor volt ilyen Tápiószőlősön, ez az ünnep teljes pompájában jól sikerült, a meghívottak 99%-a megjelent, és az óta is arról beszélgetnek, a szó jó értelmében.


A két házaspár mai napig dolgozik, soha nem szűnnek meg gyerekeikről, unokáikról gondoskodni. Ez a kitartó gondoskodás, végtelen szeretet hatotta át a közösen eltöltött ötven esztendőt, és látva családtagjaikon, úgy tűnik, ez a kölcsönös tisztelet, megbecsülés továbbszáll őreájuk is. Ilyen példa értékű emberekkel egy falu közössége büszke lehet, és boldogan állítom, ők igazi hősök, igazi celebek.


Béres József
Tápiószőlős, 2011.10.16.


ui, - Három évig érlelődött a cikk - megígértem az ünnepelteknek, hogy megjelenik. Úgy érzem, a legjobb most egy vegyes érzelmekkel teli kampány után kiemelni az igazi értékeket, példa értékű embereket, az igazi hősöket. Remélem, lesz értelme.
Béres József
Budapest, 2014.10.25.

2014. január 5., vasárnap

Egy éves "cikk"

BÚÉK 2014 minden Virtuális Olvasónak!
Több mint 1 éve "beszélgettünk" Tiborral, aki szőlősi, volt diákunk, egyben remélhetőleg Halesz első hivatásos, szakavatott meteorológusa is lesz hamarosan.
Sok minden történt vele az első interjú óta, így következzék az idei év első virtuális beszélgetése.

Bő 1 évvel ezelőtt készült első blogbejegyzés, virtuális interjú a fiatal, ábrándozó kamaszról. Hogy érzi magát Tátrai Tibor 13 hónap távlatából? Miben lettél más, mely terveid változtak, melyek maradtak, miben fejlődtél?
Nos, e több mint 1 éves időszakban sok tapasztalatot szereztem mind fotózás, mind meteorológia terén. Előbbi terén komolyabb lettem! Igyekszem lehetőségeim szerint minőségi fotókat készíteni, így gyakran járok el itthonról fotózni a közeli patakhoz, erdőre, rétre egy-egy jó kép érdekében. De ha kell, fára is mászok érte.

A meteorológia terén különösen nagy „fejlődésen” mentem keresztül, melyet saját magamon tapasztaltam. Korábbiakban túlnyomóan az éghajlatunk kutatása, szélső értékek és azok vizsgálata kötötte le figyelmem, mára az időjárási helyzetek előrejelzése felé is nyitottabb vagyok, noha az eredeti cél a meteorológián belül továbbra is az éghajlatkutatás maradt.

A 2012-2013-as tanév egyik záróeseményeként előadást tartottál a szülőfalud, volt iskolád diákjainak! Miről szólt, milyen volt a néhai padodban ülőkhöz szólni?
Mikor meghívást kaptam egykori iskolámba, nagyon megörültem, repdestem örömömben, hiszen ha tájékoztathatom az embereket saját lakhelyük érdekességeiről, az mindig nagy élménnyel tölt el.  Az előadás az első néhány percben kissé döcögősen indult, izgultam, hogy mit rontok el, de hamar belejöttem, és utána ment minden, mint a karikacsapás.
Az előadás 2 fő részre volt bontva. Az egyik részben beszámoltam a tanulóknak, és volt tanáraimnak a falu elmúlt évekbeli időjárásáról, s a feljegyzéseimből kiválogatott szélső értékeket is ismertettem.
A második részben pedig az időjárás egyik ékkövét – mely sajnos kevésbé ismert az emberek körében, noha rendkívül látványos - ismertettem meg a „közönséggel”, mégpedig a légköroptikai jelenségeket.



Mennyiben egészíti ki kedvenc érdeklődésed, a meteorológiát a fotografálás?
A kettő egymást egészíti ki. Kissé humorosan megfogalmazva „egyik nem zárja ki a másik lehetőségét”, komolyabban pedig ennyit jelent: „a kellemeset összekötöm a hasznossal”.
Ha az időjárást megfigyelem, általában fotózom is azt. Ha pedig fotózom, akkor az időjárást is megfigyelem. Így van kölcsönhatásban a kettő. Például a vihar érkezése előtt igyekszem jó minőségű fotót készíteni, ugyanakkor a fotók készítése közben meg is figyelem a felhők alakulását, s hogy vajon lesz e belőle égi áldás, avagy sem.

Egyre többször látjuk az egyik kereskedelmi csatorna "Időjárás jelentésében" a képeid! Milyen élmények, tapasztalatok fűződnek ehhez?
Eddigi életem legboldogabb pillanata volt, mikor 2012 áprilisában az RTL Klub időjárás jelentésben egyszer csak az én fotóm köszönt vissza a képernyőn. Aztán az idő múlásával egyre több fotóm került ki a képernyőre.  A 2013-as év végéig összesen 86 alkalommal volt látható időjárás jelentésben fotóm, s amikor látom, hogy az én fényképem jelenik meg az előrejelzésben, mindig nagy örömmel tölt el.
Természetesen nem ez miatt fotózom általában, hanem mert számomra a fényképezés élmény.

Hogy látod, erősödött-e az elmúlt 1 év alatt a vonzás, a "szerelem" a természeti jelenségek megfigyelése iránt, azaz "Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel"?
Mindenképpen, igen nagymértékben erősödött a vonzalom, noha ez témafüggő. Célom továbbra is az, hogy meteorológia terén helyezkedjek el, ugyanakkor – ezt fontos megjegyezni, hiszen a legtöbb ember a meteorológiát az időjárás előrejelzésével köti össze, ami nem helyes – nem az előrejelzői területen, hanem mint fentebb is írtam, az éghajlatkutatás, a szélsőértékek és azok vizsgálata, előfordulása, ami engem foglalkoztat. Tehát helyesen mondva: éghajlatkutató szeretnék lenni.
Van egy másik terület is, melyben az elmúlt 1 évben hatalmasat fejlődtem: az a szintén fentebb említett légköroptikai jelenségek. Az első blogbejegyzés alkalmával már ugyan volt naplóm e jelenségek előfordulásáról is, azonban akkor még tucatnyi jelenséget nem ismertem, s szinte napról-napra tanulok valami újabb, csodásabb dolgot e témával kapcsolatban.  E témának csupán csak megfigyelése, és dokumentálása köt le, maga a jelenségek kutatása nem. Ami nagyon megfogott bennük, az a változatosság, az ezernyi különböző, valóban égi ékkőnek nevezhetően szépségük.  Az emberek 95%-a nem ismeri. Sajnos a természet legszebb ajándékairól maradnak le.

Az előző interjú alkalmával volt egy "terved", szerettél volna több adatot begyűjteni a szülőfalud múltbéli meteorológiai jelenségeiből! Hol tartasz? Milyen célod van velük?
Így van. Pillanatnyilag remekül állok e téren, s minden várakozásomat felülmúlta a kapott adatok minősége. Az első interjúra reagálva egy a helyi önkormányzatnál dolgozó hölgy jelezte, hogy az apukájának több évre visszamenőleg vannak feljegyzései a település időjárásról. Ezúton is köszönöm neki ezt a nagyszerű segítséget.
Amikor megkaptam az anyagot még nem tudtam, hogy közel 1 éves munka vár rám, hiszen olyan adatmennyiséget kaptam, melyet közel 1 évembe tellett számítógépes rendszerben rögzítenem. Azokat sikerült már nagyjából kielemeznem, bár az adatok teljes kiértékeléséhez további 1 éves kemény munkára volna szükség.

Ha megfelelő adatmennyiségem lesz, akkor már komolyabb jellemzést is tudok készíteni a település éghajlatáról, időjárásáról, változásokról, mely egyébként fő céljaim közé tartozik.
Így továbbra is kérem, akinek van bármilyen meteorológiai emléke, feljegyzése amely a települést érinti, lehetősége szerint jelezze azt nekem, mert 1-1 beszámoló is rengeteget jelenthet. Nem feltétlenül szám szerinti adatokra gondolok, hanem egy időszakra, egy napra, egy hónapra, vagy akár egy évre /pl.: csapadékos hónap, nagyon hideg év, nagyon forró nyár, viharos nap/ stb. Aki adatokat, beszámolót hoz, természetesen az illető nevének feltüntetésével történne mindez, hiszen én az adatokat csak begyűjtöttem, nem én „készítettem” – ilyen téren ez számomra elengedhetetlen.

Milyen terveid vannak az új esztendőre?
2014-ben szeretném folytatni Tápiószőlős régebbi időjárásának felkutatását, s az eddig kapott adatok mélyebb elemzését.
Hosszabb ideje tervbe van véve, hogy meteorológiai állomásomat kibővítem, ám erre nem adódott eddig túl sok lehetőség, így ez is megy a jövő évi tervek közé. A meteorológiai állomás bővítése alatt egy szélmérő állomás telepítését értem. Ez egy kicsit idő és pénzigényes dolog, de bízom benne, hogy jövőre talán sikerül.
Fotózás terén még nem alakult ki bennem jelentősebb cél, így azon még gondolkodom.
Van egy további tervem, melyre 2014-ben még nem látok esélyt, de bízom benne, hogy pár év múlva sikerül. Mégpedig az, hogy Tápiószőlősön belül 3 meteorológiai állomás kerülhessen elhelyezésre, a falu más-más részein – a saját állomásomon kívül.

Milyen "jóslást" adnál a szőlősi 2014-es januárra?
Hát az egész hónap várható időjárásának meghatározása valóban „jóslás”, hiszen a pontosabban előre jelezhető időszak általában 5-7 nap, az egész hónapos előrejelzés inkább a hosszú távú előrejelzésekhez tartozik.
Ez alapján írom le a várhatóakat: Január első fele az átlagosnál enyhébben fog majd telni, tehát erős fagyra, havazásra nem kell számítani. Kisebb csapadék ez időszakban többször is előfordulhat, de ez szinte kizárólag eső formájában jelenik majd meg.  A hónap második felében lassú lehűlés körvonalazódik, de nagyobb hidegre akkor sincs egyelőre kilátás.
Talán a hónap legvége hozhat hidegebb, téliesebb időt.

Hogy Tibor előrejelzése hogyan valósul meg, azt megtapasztalhatjuk majd január hónap végén. Az a tény, hogy ekkora odaadással, nagy szakértelemmel figyel, feldolgoz adatokat és tudatosan készül egy szép hivatásra mindannyiunk örömére szolgálhat.
Aki teheti, segíthet Tibornak a készülésben, szőlősi munkájában: ha van meglévő időjárás-feljegyzés az elmúlt évekről, évtizedekről, vegye fel Tátrai Tiborral a kapcsolatot, akár a blogon, akár a Facebook-on keresztül.
Akik pedig fontosnak találjuk és volna rá lehetőségünk, kérem támogassuk Tibor tervét a meteorológiai állomások létrehozásában!
BJ

2013. november 24., vasárnap

VIII. Adventi Kiállítás és Vásár


Kedves Olvasó, kedves Követő!

Amint láthatják, VIII. alkalommal tervezzük együtt az adventi időszakot megnyitni.
Nem változtunk, ahogyan a plakát sem és a tartalom sem, szinte.
Pedig eltelt egy újabb év, amelyben kicsit érettebbek, bölcsebbek lehettünk, remélhetőleg mindannyian.
Naptárilag a kihívások évének mondható a 2013-as esztendő. Mégis, megpróbáltunk hűek maradni ahhoz, amit még a kezdetek kezdetén, 2005-ben kitűztünk célul: leginkább helyiekkel, helyieknek, közösen, kulturális környezetben kezdeni az Adventi Időszakot.

Amint a programterv is jelzi: helyi és környékbéli települések kiállítóival lehet idén is találkozni, beszélgetni, megismerni az alkotói, teremtői tevékenységüket.
Délután a különös pillanatok megörökítőjének, Bíró László fotográfus képeinek segítségével ismerhetjük meg környékünk rejtett részleteit.
Községünk plébánosának, ft. Kovács Attila bevezető gondolatainak segítségével gyújtjuk meg az idei adventi időszak első gyertyáját.
Az estet egy igényes, környékünkön is népszerű, varázslatos előadásmódjukról ismert Smart Jazz koncerttel zárjuk.

Várunk minden kedves érdeklődőt!

BJ és NÁ